Sidebar

Kisbabával repülni? A túléléshez kész haditerv kell !

Kisbabával repülni? A túléléshez kész haditerv kell  !

Próbáltál már teli torokból üvöltő csecsemőt pelenkázni tízezer méter magasban egy repülőgépen? Ha nem, akkor még nem tudod, mi az a fájdalom. Oké, tudod, hiszen jó eséllyel szültél egyet, de ez másfajta fájdalom. Túlélési útmutatónk következik azoknak, akik a nyáron repülőre szállnának egy kisbaba társaságában.


A profik szerint kisbabával repülőn utazni nagyjából annyira bonyolult, mint ugyanazzal a kisbabával túlélni egy háromfogásos ebédet egy zsúfolásig telt étteremben: egyáltalán nem lehetetlen feladat, de alaposan megszenvedhetünk vele. Ráadásul senki sem születik profinak, így az első egy-két alkalom igencsak próbára teheti az idegrendszerünket. Persze nagyrészt a saját hibáinkból tanulunk, de ez a cikk pontosan azért született, hogy minél kevesebb ilyen hibát kelljen elkövetnünk.


A repjegyvásárlással kezdődik minden


Alapesetben a repülőjegyek megvásárlásánál a legfőbb gondunk az, hogy ablak mellett leszünk vagy sem, illetve elég nagy-e az utastérbe felvihető kézipoggyász. Ám ha egy kisgyerek is velünk tart, a képlet sokkal bonyolultabbá válik. Nem könnyíti a dolgot, hogy minden légitársaság különböző szabályok szerint jár el, szóval bármelyiket is választjuk, előtte mindig olvassuk el a gyerekek utazásával kapcsolatos tudnivalóikat. És ha megoldható, kíméljük meg magunkat attól, hogy az utazás során több légitársaságot is igénybe veszünk, mert akkor két szabályrendszernek is eleget kell tennünk…
A hét napnál idősebb újszülötteket a légitársaságok már gond nélkül szállítják – néha azért akadnak problémák –, és kétéves korig mások a szabályok, mint az ennél idősebb gyerekek esetén. (Figyeljünk arra, hogy a gyerek még a visszaút során se töltse be a két évet, mert ha mégis, rá más szabályok vonatkoznak)

A kétévesnél fiatalabbak még utazhatnak ölben, egy plusz övvel magunkhoz kötve (egy hordozókendő praktikus kiegészítő lehet), így nem foglalnak külön széket, ezért a jegyük is jóval olcsóbb, aminek mértéke szintén légitársaságonként változik, sőt olyan is akad, ahol ingyenes.
A csapdahelyzetek a részletekben rejlenek: Felvihetünk autós hordozót a gyerekkel vagy sem? Ha igen, akkor milyen típusút? Hány plusz kézipoggyászt kapunk a baba mellé? Egy felnőtt kísérőhöz hány újszülött tartozhat? És még el sem indultunk a reptér irányába…


A repterek humánus oldala


A sok rossz hír és bonyodalom mellé van azért egy-két jó hírünk is. A reptereken tudják, milyen viszontagságokkal jár egy utazó kisbaba, ezért több szempontból igyekeznek az életünket megkönnyíteni – kárpótlásul azért, mert mindegyik úgy néz ki, mint egy unalmas pláza. Például

a szigorú folyadék-beviteli szabályok a cumisüvegben lévő anyatejre vagy tápszerre nem vonatkoznak, de arra azért készüljünk fel, hogy megkóstoltatják velünk őket.


Nem azért, mert annyira perverzek, hanem így szeretnék kiszűrni a vegyszert csempésző önjelölt bombagyárosokat. Humánus okokból a babakocsi sem tiltott eszköz, de mielőtt befarolunk vele a poggyász- és ruhaellenőrzésre, még csekkoltassuk be külön a feladott poggyászoknál. Nyugalom, nem fogják elvenni tőlünk, és tologathatjuk benne a babát végig a reptéren, és jó esetben a csak a repülőgép lépcsőjénél kell majd leadnunk, ahol kiszálláskor vissza is kaphatjuk, ami megkímél minket attól, hogy a teljes repülőteret egy karon ülő babával kelljen végigsétálnunk.

Annak is örülni kell, hogy a legtöbb reptér mostanság gondol a totyogó utasaira is, és kis játszósarkokat alakítanak ki időelcsapás céljából. Ezek már csak azért sem ártanak, mert minél inkább kifárasztjuk a babát a repülés előtt, annál nagyobb az esélyünk, hogy sokat fog aludni az úton.


#BabyOnPlane #airplane #hands #baby #bluesky #sweet #FraPort #THY #TurkishAirlines

A post shared by to_be_photography (@to_be_photography) on


Ügyes csomagolás, fél egészség


A neten számtalan példát találni különféle egyszerű játékokra, amikkel egy tömött repülőn is lefoglalhatjuk a kíváncsi babánkat, de ha nem akarunk közlekedő játékboltokká alakulni, ezeket nyugodtan felejtsük el. Az igazán kicsi babákat egy hányózacskóval, a prospektus-magazinokkal vagy a repülőn osztogatott műanyag vagy papírpoharakkal és evőeszközökkel is bőven el tudjuk szórakoztatni, a nagyobbak számára pedig itt is beválhat a tablet vagy az okostelefon. Máskor szigorú nevelési elveinket ilyenkor hagyjuk otthon: a gyerek a repülőn azt néz a tabletünkön, telefonunkon, amit akar, és azzal játszik, amivel akar. Ne feledjük: ilyenkor a lelki nyugalmunk megőrzése a tét, és ez néha áldozatokkal jár.


Az alábbi dolgok semmiképp se hiányozzanak a táskánkból:

- nedves törlőkendő (ipari menyiségben)
- pelenka + popsikrém + pelenkázó alátét
- tartalék ruha, illetve ruhák (magunknak is – lehányt cuccban nem kellemes az utazás)
- nagyobb gyerekek esetében otthonról ismerős ételek, hátha a repülős, reptéri kaja nem lesz ínyére
- hordozókendő
- cumi (nemcsak a csend miatt, hanem azért is, hogy ne duguljon be a füle fel- és leszállásnál a nyomáskülönbségtől)


 

Tippek, trükkök a reptérre


Ha kisgyerekkel/kisgyerekekkel repülünk – az 50-es években ezt így csinálták –, érdemes a szokásosnál valamivel korábban kiérni a reptérre, hogy mindenre legyen idő. A felesleges vetkőztetés, öltöztetés elkerülése végett a gyerekre inkább olyan ruhát adjunk, amin nincs semmi fém, hogy ne kelljen fél órán át szórakoznunk a detektoros vizsgálatnál a mögöttünk várakozók nagy örömére. A repterek szerencsére nagyok, használjuk őket arra, hogy minél inkább kifárasszuk a csöppségeket, így ha jól időzítünk, az utastérben már egy alvó gyerek lesz a jutalmunk. A kulcs mindig az időzítés: próbáljunk meg közvetlenül a gépre szállás előtt beiktatni egy szoptatást, etetést és wc-t/pelenkacserét, hogy ez által is nőjenek az esélyeink a gépen egy agyvérzésmentes repülésre. Ki tudja, ha elég rövid az út, akár még át is alhatják az egészet…

 

Pelenkázás a repülőn


A túlélőpróbák egyik külön fajtája. Nem árt hozzá igénybe venni a légi utaskísérők tudását, egyáltalán nem egyértelmű ugyanis, hogy a gépen hol találjuk meg a pelenkázáshoz szükséges lenyitható polcszerűséget, asztalt. Jellemzően egy gépen csak egy ilyen eszközt találunk, a tengerentúli járatok esetében ez a szám feljebb csúszhat. Kellemetlen hír, hogy bár egyre ritkábbak, máig akadnak forgalomban olyan gépek, amikből ezt a segédeszközt kifelejtették. Ha valaki ilyennel találkozik, akkor először is imádkozunk a lelki üdvéért, másodszor pedig nagyjából egyetlen hely marad, ahol a manővert megejtheti: a repülők lehajtható vécéülőkéje. Mondanunk sem kell, hogy ez mennyire gusztusos, és tudjuk, hogy

ilyenkor vonzó alternatívának tűnhet az ülésen pelenkázás, de az utastársaink és a légi kísérők sem díjaznák, ha az utastér közepén turbulencia helyett szarvihar pusztítana.
A lényeg ilyenkor a higgadtság: igen, más is túlélte már ezt, nekünk is sikerülni fog.

A többi utas


Aztán vannak azok az utasok, akik segíteni akarnak nekünk, rajtunk. Ez eleinte akár kellemetlennek is tűnhet, és jó eséllyel kapunk majd hülye ötleteket is, de alaphelyzetben ne tétovázzunk: fogadjuk el a segítséget egy vadidegentől. Ha beüt az ordítás hadjárat, a legváratlanabb helyről érkező segítség biztosíthatja számunkra a hirtelen nyugalmat. A legkevesebb embert amúgy a gép végében ülve zavarjuk – már ha ez szempont –, ám a hosszabb utakon a falra akasztható, kérhető mózeskosarak helye jóval előrébb van.

A lényeg azonban az, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat és hidegvérünket, és gondoljunk az utazásra egyfajta kalandként: úgy nem érhet nagy csalódás.

Read 111 times

Additional Info

Rate this item
(0 votes)
szombat, 01 július 2017 16:27

    Az EU szabályozásnak megfelelően értesítenünk kell Téged. Ezen az oldalon sütiket használunk. A böngészéssel ezt elfogadod. További információk Megértettem!